Összeférhetetlenséget állapított meg az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség Sófalvi Lászlónál, Hargita Megye Tanácsának alelnökénél, aki egy időben töltötte be az alelnöki, illetve az egyik román olajipari társaság remekül fizető tanácsadói tisztségét. Sófalvi saját bevallása szerint rosszul értelmezte a rá vonatkozó törvényt, mivel azt gondolta, hogy feladatköre „belefér” a törvény kereteibe.
„A rabszolga annál gőgösebb, minél nagyobb az ura. Látom, hogy a bankárok rabszolgái gőgösebbek a diktátorok rabszolgáinál.” (Makovecz Imre)
Minél nagyobb szerepet oszt a román hatalom az erdélyi magyar tulipánosokra, a „tulipiros” hű alattvalói annál magasabb lóról tekintgetnek arra az erdélyi magyarra, aki nem óhajt hajbókolni.
Együtt emlékeztek Marosvásárhelyen a magyar politikai szervezetek október 6-án – eddig a szűkszavú hír, amit üdvözölni illene, ha nem tudjuk, mi is zajlik a kulisszák mögött.
Az nyilvánvaló, hiszen nyilvános, hogy február óta folyik Marosvásárhelyen az egyeztetés, legalábbis az ennek csúfolt kirakat-tárgyalássorozat. Ennyi idő után pedig illik valamit felmutatni a tárgyaló feleknek. Mindenkinek jól jött hát a közös fellépés a Nemzeti gyásznapon.
Jövő héten újra leporoljuk a port az átvilágítási dossziékról. Megismerhetünk egy embert, aki azt vallja, hogy azt a kort tisztába kell tenni, az igazi tetteseket néven kell nevezni, az áldozatoknak legalább ennyi elégtételt meg kell adni keresztényi alapon is. Balázsi László unitárius lelkész, püspökhelyettes–főjegyző, a londoni székhelyű Nemzetközi Szent György Lovagrend tábori püspöke és Békés Megyei Priorja.
Senki ne vessen rám követ azért, mert nem lettem jó hazafi, ha nem lettem. Pedig gyermekkoromban naplót vezettem a román foci klubcsapatainak és a válogatottnak a szerepléséről. Bölöni díszlapon foglalt helyet. De mellette ott volt az oltyán Balaci, és a nagykárolyi születésű Lung is, Duckadam, a sváb, meg az új csillag Hagi, a török.
Nem sok választott el attól, hogy Tecuci-on román pilóta legyek. Nem ott tanultam, hanem már a mindennapi életben, két rendszer s két ország megpróbáltató futtatásaiban, hogy igenis – nekünk magyaroknak különösen – kötelékben jó és szép szállni az ég s föld közti szabad térben. Ezt vallják a harcászatban a pilóták, igazuk van, mert az életük egy intéstől, egy-egy elmozdulástól függ odafönn. Egymást védik és önmagukért is védik a másikat, a társat, aki ugyanezt gondolja: ha ő van, akkor már, akkor még vagyunk.
A kilencven éves székelyudvarhelyi labdarúgás a múlt héten ünnepelte születésnapját. Mivel az eseményt nem maga az érintett, hanem a körülötte sertepeltélő politikum szervezte, felemásra is sikeredett. Volt ugyan öregfiúk mérkőzés, volt díszvacsora, voltak névre szóló emléklapok, voltak méltató beszédek, egyszóval minden, ami ilyenkor szükséges és elvárható, csak éppen a tortából nem osztottak egyforma szeletet mindenkinek.
